Festmény

A nap fénye ma még
festőt játszott,
kezébe palettát vett,
s csoda-élővé varázsolta
a színeket.

Szokásos autóút,
mi hátrahagytunk gondot,
fájós hetet,
magunkkal
csak a csendünket vittük,
annyit, s ameddig
csak lehet.

Megint elvarázsolt a táj,
újra és újra elhiszem,
hogy létezik több szerelem,
eszembe jutott,
mikor párom először mutatta,
nézd alagútban megyünk,
s tényleg, mintha a fák
ágkezüket fogva
az út két oldalán
hűségesen védenének minket,
részeit a teljes egésznek,

Minden út után
készül egy versem,
nem véletlen,
lelkemet felüdíti
még egy szép szerelem:)