Festészet

Új a vászon, illata csábít, húzom az időt, ismerkedjünk
kicsit, most idő van rá,
és lesz is, nem sietek sehova.


Más az anyaga, ez sokkal tartósabb
nem fogják tépni gyilkos kezek,
és kétségbe esve könnyesőben talpig
mi sem fogjuk tépni, hogy 
selejtre-szemétre mehet.


Szemezünk, kontaktust keresve,
szégyenlős-félősen hozzuk önmagunk,
ez már nem az a játék, kiestünk
a sorból, hiszen mostmár a vászon
az ecset, s a festék is mi magunk
vagyunk.


Ecsetjeink a napok, kicsi pemzli,
vagy hatalmas pamacs, csak majd
vigyázni most kell mert az árus 
igen-igen ravasz.


S végül a festék, új a paletta
óvatosan nyítjuk, lélek-tarka
tiszta fények, sterilizált új esélyek,
családi festmény mindenképp,
egy megfelelően barnított,
szándékos foltos élet-kép.