Felszáradt könnyek

Mamamaci40•  2015. január 28. 13:20

Azt hiszem, egyetért velem mindenki abban, hogy az élet-boldog 9-es szám után, és mindegy hogy a gólyának éppen a rózsaszín avagy a kék szín dominál éppen, szóval amikor a Valaki velünk kezdi életét, mi is megkezdhetjük jegyezgetni  a magunk számsorát, először súly, hossz, aztán életkor, s amikor átlépi életünk szerelme az iskola küszöbét, akkor már jönnek sorszámnevek, jegyek, átlagok.Tavaly szeptember óta egyetemista Ildi és úgy alakult hogy a napokban van minden vizsgája, pontosabban hétfőn volt, ma van, és jövő hét elején, közben volt egy beadandó.

A tegnapi kicsit-rettenetesen fájós és hangulatosan nosztalgikus napomat két ilyen érték varázsolta el estére, egy pszichológia beadandó kiváló és a hétfői filozófia vizsga hármasa, és este miközben próbálkoztam gyógyulgatni a nurofen hatása alatt, valamilyen kéretlen baci nyert magának sajnos több generációval létjogosultságot már napok óta, s miközben szó szerint lázasan bírjuk őket távozásra nagyon is ellenállónak mutatkoznak, szóval még olyan fél kába állapotban is arra jutottam, hogy forogjon a föld amerre akar, a világ sem tőlem lesz jobb vagy rosszabb, de a családnál és ezen belül is az anyaság állapotánál nincs nagyszerűbb ajándék amit Isten adhatott. 

Nekünk még, pontosabban nekünk sem volt még személyiségi jogunk, és áldom az eszem, hogy anyja mellett próbálok barátnője is lenni, mert bár egyrészt imádom a szabadságát, de nekem aki ugye megtanult otthon gúzsba kötve táncolni, és nehezen gyógyul, szóval sokszor egyensúlyozunk a szakadék fölött, sikerrel, bár sokszor nem lennék párom helyében, hogy egyik pillanatban harc életre-halálra hogy aztán negyedóra múlva ismét egymás nyakában kössünk ki, egy tehetséges olasz rendező is megirigyelhetne minket, de működik a dolog, és amíg a párom megkérdi hogy amit ő már 25-nek szeretne, mert még mindig nem volt elég belőlem, csak 23 lesz...addig itt nincs nagy probléma.


Reggel, "délutános" műszak, 6 óra után búcsú páromtól, rá majdnem két órára a lánytól, kis pihenő még nekem. Egyszer csak bumm, fohászkodom nagyon, a néni megint padlót fogott, és épp elég lesz felemelni. Indulok a reggelivel, összes elszántságommal együtt, egyszer csak látom hogy az előtérben Szaffi lelkesen eszeget valamit, ő lökött le valamit éppen a fagyasztóról, szegény Nala pedig toporzékolva várja a saját adagját. Éppen ott tartunk, hogy átlátható a káosz, de mindig van mit arrébb tenni, de közben ugye élni is kell, a mókuskerék azért nem állt meg. A kék szobánkban láthatatlanul ott áll a kalitka, a madár most lakatolta magára végérvényesen és elhajította a kulcsot is...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402015. január 29. 09:50

Sea, Erzsi köszönöm!

Doli-Erzsi2015. január 29. 08:50

Macika! Ne feledd a felhők fölött mindig sűt a nap, és a ma után mindig jön a holnap!
Ölellek.

Törölt tag2015. január 28. 18:33

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402015. január 28. 18:32

köszönöm Éva, nem túlsúlyos, csak nekem sz.r a kezem, ő meg lusta mint a lajhár.

pauleve552015. január 28. 17:23

Macikám, fel a fejjel... minden nap egy újabb tiszta lap, új lehetőség...
/A néni - remélem- nem túlsúlyos :-( /