Fele-másság

Ezekben a napokban semmilyen létem sebez,egyrészt túláradó öröm, akik megnézték 

a könyvborítót s kedvelik, nekik itt is megköszönöm,

aki nem látta még, facebookon, idővonalamon 

ott díszeleg a könyv-kép, első mérföldkő

egy remélem még igen hosszú úton.

Ám egy út sajnos vasárnap lezárult,

beindult egy fájdalmas gépezet, s most

csak hatalmas ürességet érzek

a gyász helyett, s dühöt, hogy 

most is mennyire személytelen-szenvtelenek

némelyek. 

Aztán ez is elmúlik majd, lánya-anyja

már odafent találkozott, földi létük nyoma

pedig majd Csepelen lesz egymás mellett,

így döntöttünk talán ő is így akarta volna.

Majdnem tíz év, nem rövid idő, 

volt benne minden, és most elmesélem,

hogy én voltam, az ő beteljesedett jóslata,

és ez nekem Isteni kegyelem.

Nem akartam elengedni magam mellől,

míg nem szólítják hogy indulni kell,

és itt van mégis a semmilyenben 

egy kis megnyugvás, lelkem megelégszik 

ennyivel.