Évfordulók

Mindig kiváncsian várom az újévet, vajon jobb lesz-e mint az előző vagy csak olyan, és csak rosszabb ne legyen.  Nehéz a január, olyan igen keserédes. 9 éve, hogy itt vagyok köztetek, és ez megmosolyogtat, hogy is volt az, amikor nem tudtunk Ildivel kitalálni felhasználónevet, és segítségül hívtam a billentyüzetet, lettem def. 67-89. aztán sajnos volt két kiesés, egy rövidebb, s egy hosszabb..."ülj le újra a géphez, és csináljunk blogot" jajongott imigyen a család, s a mortimer után így lettem Mamamaci4O. A Mamamacit Buza Katának köszönöm a mai napig, a 4O pedig már csak itt annyi, sajnos vagy hála Istennek ki tudja.
Amiért idejöttem, jóval fájdalmasabb, itt némán ki tudtam, tudom, és fogom is míg élek üvölteni a fájdalmamat, hogy az a két ember már most 19 éve lesz 27.-én, nem vár minket szívrepesve.
Nyár óta, tablóról "néznek" le ránk, s a szívemben múlhatatlan szeretettel nézek én rájuk, s magamra, mivel a megtalált fényképemet betették gyermekeik képei közé.
A szoba ablakpárkányán két kis zöld élet indul útnak. Aprócska vigasz, még anno karácsonyi kaktuszt nevelt nekem anyósom, de a költözés miatt akkor úgy láttuk jónak, ne menjen tönkre másik még lehet, évekig próbálkoztam, talán most már büszke lehetek.