Évforduló mesével

Négy évvel ezelőtt 2009-ben  valamikor ilyentájban regisztráltam először. Kis megszakításokkal azóta brummogok össze-vissza hetet meg havat meg mindenfélét.
Mivel hogy egy fájdalmas akkor tízéves évforduló gyógyítására kezdtem alkalmazni az írást úgy gondoltam visszaemlékezem kicsit. Reggel a kocsiban a szélvédő sarkában találtam egy pici pókot. Eszembe jutott egy régi történet.
Apósék temetése idején még a postán dolgoztam. Mikor lezajlott utána elég sokáig voltam lelkibeteg, kolléganőim mondhatom egy emberként figyeltek rám, különösen pótanyám.
A számítógépre széles ragasztószalaggal monitorvédő volt rögzítve, pár óra után már nem éreztük áldott hatását, de elmondhattuk, hogy van nekünk ilyen. Az egyik sarokba betelepedett egy pici pók, napokig ott ücsörgött, nem zavartuk egymást.
Aztán egy délután láttam, elpusztult szegény. Oldani keserű hangulatomat, még gyászosabb képet vágtam, mire pótanyám rohant mellém a szembeni géptől...mi baj lehet már megint...mondtam neki, elpusztult a pókom. Nevetve játszotta a felháborodottat, hogy micsináljak a néhai pókommal, mert ráijesztettem...de csak féltett.