Emlékezem

...három szál fehér jácint lehajtott fejjel áll itt előttem az asztalon, a kórház utáni egy hét levezető "álom" rémálommá válik, álmomban sem gondoltam. Fészen üzenet baráttól, nem jutott be látogatni, édesanyja itthagyta őt...oly régóta barát, hogy tőr a szívembe és potyogtak a könnyeim. Még mindig fájt, mikor másnap reggel meglátom a fészen, hogy Jagi is itthagyott minket, feldolgozhatatlan. "Valami végetért valami fáj" én pedig könnyekkel szememben de még elszántabban teszem a dolgom. Péntek óta tudom, hogy a Rákóczi-szövetség felhívásában szereplő 1 millió aláírásból kettő a miénk. Anyámnak 20 év alatt törlődött a memóriája, az enyém egyre erősebb, két év múlva akkor is kijutok Erdélybe, miért pont kettő??? Akkor leszek ötven éves, vallom a vér nem válik vízzé, s ha már lekardoztam a durva titkok rózsabokor-erdejét, látni szeretném, honnan is jöttem?