Elpöfögött

Mamamaci40•  2019. március 21. 14:06

Először csak az illatos, tarka ruhába bújt utasok tüntek el, aztán a kerekek önállósították magukat, s a favonatka csak állt ott, üresen, magányosan a ház előtt a kiskertben. Ma pedig már hiába kerestem. De azt már rég elhatároztam, olyan nekem is lesz. Szépséges lélek feladat, eltervezni, az udvar melyik része lehet kert, hogy nézzen ki. Kerítést álmodni, mögötte "négylábú birodalom". Hosszú, rögös út vezetett idáig, de lelkem delfinje megint boldogan bukfencezik a bensőm napsugaraiban.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402019. március 23. 09:28

Köszönöm szépen kicsisara!

kicsisara2019. március 23. 08:33

:)

Mamamaci402019. március 23. 00:57

Köszönöm Őrni!

Ernest2019. március 23. 00:15

Klassz!
"lelkem delfinje" :)

Mamamaci402019. március 22. 10:37

Köszönöm szépen lelektunder!

lelektunder2019. március 22. 07:36

Drága Emők!

Így vagyunk mi is....valamire ránézünk, aztán eszünkbe jut róla sok minden, ez az emlék...
Négylábúakkal élni a legjobb dolog, elhiszem hogy lelked ilyenkor kinyílik, mint a virág kelyhe..

Mamamaci402019. március 22. 04:43

Így van kevelin, köszönöm, hogy olvastál!

kevelin2019. március 22. 04:13

Elpöfög elzakatol vège
De megmaradt benned
Egy rèsze s emlèke brumm

Mamamaci402019. március 21. 16:02

Köszönöm Miki!

Mikijozsa2019. március 21. 15:27

ez tulajdonképpen vers de te próza alakba rejtetted, tetszett :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom