Élő kép

Napok óta néztem a "fészen",

csendes sóhaj, nahát s hátha, 

de sok beszédnek sok az alja, 

míg kérdőjelből a kerítés

bújócskázik velünk a válasz. 

Addig-addig míg a ma órát adott,

meglestük a varázslatot  

Nádtenger ring, tavaszt üzen a föld, 

több helyen a házak még alszanak, 

S a vízi zene csendre int, némán

köszöntjük a tavat. 

Vittünk gondot, de hoztunk oldást, 

szomszédoltunk egy picit, nem

sokat, csak egy villanást, de eleget

gyógyír a napok zajára megint.