Élj emlékembe zárva

Mamamaci40•  2012. április 21. 23:07

Próbáltam már néhányszor,

nem állt össze a sok sor.

Hogyan lehet könnyezve nevetni,

őt soha el nem lehet feledni.

Fiatal volt, gondoskodó lélek,

nekünk kamaszoknak 

ahogy lehetett, s tehette, barát.

Gyorsírásra tanított,

barátnőjével, kinek óráin

az írógépeket püföltük,

szerzett nekünk csodaperceket,

Aztán később, már dolgoztam,

jött a hír, nagyon sietett,

el nem köszönhettem tőle,

sorsom úgy rendelkezett

betegen töltöttem a búcsúperceket.

 

Most kötök, sálat, kék is lesz benne.

Felejthetetlen első dolgozat.

Leírandó mondat:

"ez a kék sál nem az enyém"

vastagítva írva,

"ez a kék sál nem az anyám".

Hányszor biztosítottál minket

Erika, tudod, hogy eme ruhadarab

nem lehet édes szülénk.

Kérlek, élj emlékembe zárva!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402012. április 22. 20:00

köszönöm szépen Kicsikinga!

Kicsikinga2012. április 22. 18:52

Végtelenül megható!!

Mamamaci402012. április 22. 15:28

nagyon szépen köszönöm mindenkinek!

Avalon2012. április 22. 15:09

Szép, és megható nagyon :)

Eliza.2012. április 22. 12:18

Kedves emlékezés...

pippencs2012. április 22. 07:54

nagyon szép, megható!
gratulálok hozzá!
üdv
Piri

BakosErika2012. április 22. 05:30

Nagyon szép gondolatok!
Gratulálok!

juli482012. április 22. 05:29

Meghatóan szép, Macika! Ilyen kora reggel ne ríkass! Meghatódva olvastam, mert kinek nincs ilyen meghatódásra késztető emléke?
Derűs napot kívánok!

mezeimarianna2012. április 22. 03:44

szépen írtad le...

Törölt tag2012. április 21. 23:38

Törölt hozzászólás.