Életkép 2.

Gazdabolt előtt várakoztam a macimobilban,
 magányomban szokás szerint a világ
dolgain gondolkodtam, és arra jutottam megint,
én nem megváltani születtem, de az enyém
kerekedik.

Idős házaspár indult hazafelé,
előbb ismerősükkel györsan
panaszt cseréltek, miért nem akar a "gyerek"
Hollandiába kimenni, mert ott jobb lenne,
ő tudja mondták beletörődve.

Elindultak biciklivel a néni elől óvatosan,
a bácsi várta míg lassan lehagyja
utánanézett s annyit mondott,
kimondhatatlan lélekmélyéből szeretettel,
hogy VIGYÁZZ!

Elmúlt évtizedek hangulatát éreztem,
egy szóban megbecsülés, bizalom,
szeretet, tisztelet.
Amiért az időseket mindig is becsültem,
megőrzik a világukban azt,
ami már sajnos luxus, ami kincs,
és boltban venni (szerencsére)
még nem lehet.
Valami ilyesmit szeretnék én is,
ezen munkálkodom minden napon,
legyen valamikor szép öregségünk,
tudjuk akkor is kézen fogva
segíteni egész élet-útunkon.