Életkép

Kislány áll a kapu előtt, tágra nyílt szemekkel néz ránk.
Együgyű mosollyal álcázná aljas rosszindulatát,
keresem benne az igazi gyermeket, de üvölt a vér szava,
fosztogatni, átverni, kirabolni, ez életük jelszava.

Nem általánosítok, megverne az Isten,
hiszen nem egyformák az emberek,
de hogy jó szándékot valaki akarattal
félreértsen, s megbosszúljon...
erre nem mindenkit visz rá a lelkiismeret.

Garázshelyért ajándék tojás, mondtam is páromnak,
túl sok az adakozás lesz annak böjtje,
bár ne tudnék mindent annyira előre.
Nem fogy a tojás..nem fogy...nem fogy...
kinlódva telnek a napok, jó-jó ünnep volt,
de valahogyan mégis gyanút fogok.
Jó volt  megint valaki hozzánk, rossz hírünket vitte,
s elég csak egy mondta, mint a szikra,
s a tűz lelkünket elnyelte.

Tojásért cserébe, csak annyi, nálunk büdös a tojás,
s nincs ki e festéket levakarja, ezért járt a lánynak
tegnap kiadós fejmosás...de ha száz évig élek
sem értem meg, az emberi mentalitást:((