Életet lehelek

Élettelen anyag a kezemben,
néhány vágás-tépés,
pusztán csak pár lépés,
cérna volna...selyem volna...
ha tűn lyuk lenne, s nem rés,
nem marad más, csak a
befűzés kérés.

Kilométeres cérnadarab,
mint az ördög és a szabó mesében,
valahonnan majdcsak
rám vigyorog egy tűbefűző,
eddig arról van listám,
hol nincsen.

De. nem adom fel,
lányom kényszerpihenőjét
hasznomra váltom,
anyagokba életet nevelek,
ne csak a lelkemben legyen,
színes világom.

Sajnos, már a szemem sem a régi
ahogy öregszem, hízik a lista,
de kinevetem az ügyetlenségemet,
hiszen keservemet szívem-lelkem
orvosolja.