Él a kép

Mamamaci40•  2018. június 17. 01:34

Rámtalált a kép, el nem ereszt,

lelkemben ringatom az alkonyi pillanatot,

amit egy ügyes fotós masinája

megmentett nekünk, és az örök időnek.


Leírom, hogy ne csak velem legyen,

min ábrándozik azóta szívem,

hiszen az egész olyan mint álomi táj,

Gulácsyt idézve, Na-Conxypan.


Pedig, egy csendes alkonyat csupán

mégis él és szinte mesél a látóhatár,

a Nap még egyszer meglesi magát

a szelíd víztükörben, mielőtt átadná

helyét Hold testvérének.

S ha úgy szemlélem, felette a

szürke felhőpaplan, az egész

egy élő színvarázs, ismeretlen ismerős,

régi mint a lét, s mégis megszokhatatlan.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402018. június 18. 10:44

így volt kevelin, köszönöm, hogy olvastál!

kevelin2018. június 18. 06:39

a láthatár szinvarázsa megfogta lelked szép lehetett érdemes volt leírni

Mamamaci402018. június 17. 21:48

Rozella, york köszönöm!

york2018. június 17. 18:29

Az élet varázsa.

Rozella2018. június 17. 10:12

Mindent a természettől kapunk és tőle, általa tanulunk, mióta világ a világ...
/ ha maci volnék, megbrummognám :) / Szép!

Mamamaci402018. június 17. 07:28

skary, Erika, filippa köszönöm, hogy olvastátok!

Törölt tag2018. június 17. 07:24

Törölt hozzászólás.

BakosErika2018. június 17. 06:36

Szép lett, remekül megírtad.
Gratulálok.

skary2018. június 17. 06:25

azzzmama :)