Egy híján húsz:)

Pimasz mosolyában a babatekintet, ölelő karja lassan engem óv már,
a szó ugyanaz, de más a magasság
és más a mélysége az érzelemnek: Anya!


Tizennyolcon túl, húszon innen,
mi legyen, hagyomány, de
mégis valami más, hopp, egy barátság,
túl az időkön, egy sütemény íze
földi boldogság, sebaj, ha a receptet
nem adják.


Tegnap este utolsó egyeztetés,
indul Pestről a jó barát, sajnos a cukrász
nem jöhet, fogvatartja őt a munkahely,
és egy ragaszkodó bacilus-barát.
Szeretet-barátság nekem igazán ez
a bölcsek köve, hogy sok év után
egy üzenetre, tortát süt lányomnak,
és lelkét melegítik szavaink, hogy
a finomságnak felejthetetlen az íze.


Másik tortát barátnő hozza, nem baj, hogy kókuszos,
egymásra halmozott pillanatok emléket koholnak,
ők indulnak, hiszen nagy a család, sok a köszöntő
de az ihletett idill csak a miénk marad.
Jó az ajándék tetszik is, drog lesz a félórás program,
éppen tegnap volt, hogy kinőtte a pólyát,
mára pedig már egyetemista nagylányom van.


Gondolkodom, míg itt betűk sorakoznak,
szabadságot vett ki az értelem, most szellemem 
súgja, szép a barátság, nemes a szeretet,
szenvedélyesen szép a szerelem, ám az anyaság,
az anyaság, az mindenekfelett.
Kicsi csöppség, mi akartuk, a kezembe adták,
miénk de igazán én vagyok ki el nem engedem,
életre szóló közösség, ez egy csodálatos
szeretet-lételem.