egy fészbuk bejegyzés margójára

Őrzöm a tüzeket, mindenfélét,
de ez most az az igazi,
amely mellett édes az álom,
én is utazom mindjárt,
gyógyító álomszárnyon,
csak még e verset kitalálom.

Nem is vers, és nincs bennem harag,
nem is lehetne, hiszen szeretni születtem én,
ezt parancsolták még anno odafent,
és életemmel teljesítek míg időm végetér.

A mienk is csak család, irigység, pletyka
tarka-barka kaleidoszkóp,
vannak ostobák, vannak bölcsek
kire-kire az élet milyen szerepet osztott.

Vigyázom a tüzet, közben olvasgatok,
s nem hiszek a szememnek,
emberismeret-tanfolyamra megyek,
okos ember volt ki a fészbukot kitalálta,
így tudom meg a szomszédban tegnap
menyasszony lett a keresztlányunk,
hogy be ne teljesüljön amit én látok,
magamban neki csak ezt kívánom!