Egy élet több alakkal

Kifelé, a jó főnök úr, ki mindent megold,

nekem az ádáz, vad, zord apa, jó szó semmi

csak bírálat, gúny, szitok, könnytengerbe

taszított. 

Tette beteggé tett, már csak pánikolok,

derűmbe rémálmokat szőnek a rohamok.

Gyógyszer az írás, de nem gyűlnek a sorok.

Nagyon nehéz tartani az erős akaratot,

már pedig gyógyszert szedni nem fogok 

Mi gondolat volt, hogy bezárasson,

 és én felnőttként is járom a kálváriát.

Erre nincs bocsánat, van, hogy ellenség

minden perc és óra.

Hazatérek ritkán, most is beszól, 

mi a mód, hogy én zárjam ki magam

az ő világából?