Ébredezés

Május van, na végre, most már ébredezhet a lelkemnek az az igazi mamamacis fele is. Tudjátok, amelyik több napban szereti a világot mint nem szereti. Szerelem hónapja? ugyan már, hiszen én csak olyat ismerek. Ám van valami, ami még az összes érzelemnél is többet jelent nekem, s ez a hitem, hogy igen is, létezik szívöröm.

Már a hónap is jól kezdődik. Holnap szülinapot ünneplünk, keresztlányunkét. Vele most már épülhet egy közös híd, mióta itt vagyunk. Aztán a hétvége, nem, nem csak anyák napja miatt. Van még egy születésnapos, s éppen most számolom, hogy éppen vasárnapra esik az ő nagy napja is. 

A tortarecept jól hangzik, aztán hogy mi sikerül belőle, hogy bár Ildivel szívünket-lelkünket beletéve, mi lesz az eredmény nem tudhatom még, de az ünnepelt, nos ő nagyon-nagyon fontos nekünk.

Tizedikén majd a jó reumatológus bácsi elmondja, hogyan kaphatok szárnyra ha már végképp nem bírok menni. 

De most már a fényben akarok járni, ha nem is veszem észre, árnyék van épp elég, nem telhet el úgy az életem, hogy még a fehérben is keresem a feketét. 

Nem bírok magammal...s ez most komoly, az otthonról hozott fakó tükör eltört milliónyi szilánkra, az új pedig annyira vakít még hogy nem tudok belenézni. Most már lassan tudok rendelkezni vele, aki eddig is voltam.

Ma megint csak később brummogok, mert mára is jutott a tételekből, viszont majdnem kész a sál. S kezdhetem kötni a lányét.