Dr. Nyár

Nincs mese, hiába keresem a tavasz kedvességét, az ősz halk-tarka melankóliáját, vagy nosztalgiáját, és a tél jeges fuvallatát (már amikor van neki olyan). Most hőség van, ezt kaptuk, viseljük, mint egy kölcsön-kabátot, ami szűk és bő, és nem illik a fazonja, és főleg emésztően meleg, de ez van, keresem inkább a jó oldalát. Megint szeretem a nyarat, szenvedélynek elég a napi séta, aztán jóleső fáradtan bámulok ki a lakás hűséből. Napozni nem szabad, nem is szerettem sosem, a vizes élvezetek terve pedig most körvonalazódik.Megvallom őszintén, féltem, amikor hetekkel ezelőtt kezembe vettem a metszőollót és lázasan számolgattam a "háromszemeket", de jelentem örömmel, a szőlő túlélte. Amikor csak úgy bámulok ki a fejemből, "egybenézem" a belülről a fehér ablakkeretet barna cserepeket, kék falat, a fehér függöny virágmintáit, a kinti csodazöld szőlővel és a szomszéd ház vedlő vakolatával. Csodálatos gyógyító kép, nyugtat, de hív is, hogy írjak, szemet-lelket-szívet vidít. S a csodálatos madárdal slágermúzeumban valahol, mintha még egy madár dalolna, kékben!