Dominó elv ész nélkül

Ültem, mint Gólem, s csak hallgattam, hogy is, miért is, s most mi van? Vissza tudnak jönni a beszélgetős idők, amikor éppen szembeállítjuk, vagy éppen egymás mellé ültetjük a véleményeinket, mint most is. A rémálom folytatódik, s hittem, talán vége, de nem. Kamasz-hiszti csúfondáros család, mindenki védi látszólag a gyermek, de nem, hanem a maga igazát, párom elképedve mesél, én egykedvűen hallgatom, az emberi ego-nál nincs nagyobb hatalom.Aztán én ülök le magamnak, a gyámügyes tanácsa, verje meg a nagymama az anyát, miért veszekszik az unokával!!! Ültem mint a kérdőjel, velem szemben a másik, és ketten voltunk a nagy felkiáltás, mert ugyebár, ha az Isten embernek hivatalt adott, akkor észt is. Cirkusz, rendőrség, bár nem verés, elveszik a lányt az anyától, szárad a tinta a papíron.

S tegnap a végakkord, ki-ta-gad-ja a tizenötévest, persze az éremnek a két oldala, de van szerencsém ismerni az anyát...egyetértünk abban, amire a boltban is jutottak, hogy olyan vétek nem létezik, hiszen csak kamasz. Úgy belegondoltam, mikor elkezdtem írni, indul a dominó, ott van a kisebb testvér, akinek hiányozhat a nővér, sok mindenki akinek szíve reped, de kegyetlen az idő s majd tükröt mutat az anyának, vajon miért is tetted ezt? 

Aztán majd jön a végelszámolás, de előtte még Isten sem bottal fog verni, soha nem értettem, teszem hozzá, magam sorsában sem, a gyermek nem akar lenni, de ha már jött és nagyobb kincs nincsen, akkor miért játszanak emberek Istent?

Keresztapám több éve meghalt, három nagy gyerek van már, sőt unokák, úgy jött az élet, hogy az egyik mentálisan nagyon betegen született, Erzsi néni bár már nem fiatal, egyedül viseli gondját tovább, a másik lány elköltözött, fia a rend büszke őre, nevén tudva a házat, hátratessékelte a jó szülét, de ő meg nem törik, hisz tudja, fentről segítik terhét.