Dallam szárnyán

Több éves emlék árnya járt
itt köztünk a szobában
ma délután.
Réges-régi Győzike-sláger,
unalomig hallgattam akkor
naponta tizenhatszor,
gyermekem kedvére,
lelkem keservére...
s most elősettenkedett
egy régi délutáni mese.

Rokon volt nálunk,
s forró nyár,
autót mosott, mellette
kibicelt lányom s a szomszéd lány,
lelocsolta őket,
s mivel az idő nem várt
indult még dolgozni,
lepihent hát.

Erre a két kicsi, tíz év körül,
suttogtak percekig végtelenül,
nem tudtam mire vélni,
amikor is a két pacsirta
az ablak alatt elkezdett énekelni,
mondanom sem kell
hogy ezt a dalt.
A vég az lett, hogy a rokon
felébredt, humora teljében
nem volt kímélet,
a szomszédlány kisebb volt,
hóna alá kapta,
Ildit kézen fogva maga után
húzta,
betette mindkettőt
állva a kádva,
rájuk engedte a vizet,
megadta a módját,
így köszönve meg
a szerenád nótát.

Ildivel most csak össze kellett néznem,
már nevettünk is ezen az egészen.