Csodálatos mese

Úgy bő két éve, meg valamivel több, suttogott a fáma a csodálatos matematikáról. Aztán Idő karmester vezényelt, s néha átellenből szólt a szóló. Majd utazott is a tündérke, hol az egyik szülő, hol a Mama tologatta büszke-boldogan a babakocsit. Aztán megint peregtek a naptárlapok, s most mit láttam? A kocsi eltünt, s a kicsi bátran rakosgatta lábacskáit, apja vigyázó tekintetében a szeretet maga, vigyázz, orra ne ess, a csöppség pápá helyett a nyelvét öltötte rám, de a pár pillanat ajándéka már így is az enyém maradt.