Csipkerózsika

Ez a mese folytatódik, folytatódika valóságomban,

felébredtem, és legelőször is

azt az átkozott orsót hajítottam

ki az ablakon, hadd tegye a

dolgát mások életében is, küldöm

szeretetből.

Szeretetemet aludni küldöm,

szemére álommézet csepegtetek,

most hű kísérőimen van a sor,

vigyázzanak rám nem fordulhatok

nézhetek vissza utamon...

különben is, számom elfogyott a só...

másoknak kell...

Dacom és makacsságom segít

most nekem, végignézhessem könnytelenül

a tragikomédiát.

Július ötödike van, 22 évnek kellett

eltelnie, hogy megerősödve ledobjam

szememről a fátylat, és így bíráim

viszik tovább a keresztemet, amit ők

nekem ácsoltak. 

Tüzes fájdalmamat jégszívvé változtatta

ezernyi kínzó könnypatak,

most más játék indul, kiderül végre,

ki is a nyertes, és ki az, ki örökre vesztes marad.

A balesetről sem én tehetek, de az csak

egy tényező lesz a hosszú vádiratban,

háromszor csak Lúdas Matyi veri vissza,

helyettem háromezerszer veriK!!! vissza

s az sokkal nagyobbat csattan.

Csodálatos képesség a logika, 

de gondolkodás nélkül, magában

mit sem ér, óvatlan beszédes

szavak fizetnek meg nekem,

a sok-sok léleksérelemért.

Nem tehetek róla, nagyon mulattat,

hogy anyám Ég magasnyi tettetett

kikezdhetetlennek látszó önbizalma,

napok alatt fullad a tengermély

zavarába.

(Szeptemberben a Pimpi rövidebb

változatával megjelenik egy válogatás,

és támogatók segítségével megjelenhet

maga a mesekönyv is!)