Csak éltünk

Ünnepi vasárnap, boldog családi kör ritka kincs nálunk, ízét megbecsülöm.

 

Közösen fő az étel, s folyik az élet,

 

több a nevetés, s csillognak a mosolyok.

 

 

Kavicsvadászat, tetszik amit teszek,

 

a virágaim is némán helyeselnek,

 

jó az idő, nem is sötétedik hamar,

 

még este is tele van a Duna-part.

 

 

Sajnos nem jó a hely a gyűjtésnek.

 

de így is van kincsem, és sok kicsi

 

lélekélményem. Ildi szedeget nekem,

 

gondosan sokáig, aztán megszeppen,

 

nézd piszkos a kezem, hát mosd meg

 

szaporán, nevetek rá kajánul, 

 

itt van ez a sok víz, kicsi tán Neked is jut.

 

 

S közben nézem, ahogy a kivétel

 

most leiskolázza a szabályt, hiszen

 

lángol is...nem is  a víztükör,

 

de olyan gyönyörű a napfénye-út,

 

s körben minden ragyog s tündököl.

 

 

Aztán még egy családi kör nagyobb,

 

nem sok adódik mostanság,

 

használjunk ki minden pillanatot,

 

"vérre menő" kártyacsata, 

 

jó beszélgetések, jólesően nézem

 

a testvéreket, s közben az én

 

lélekegem is tiszta égszínkék lett.