Csak a miért... 2.

Sok miért a semmiért, a sors oly kimért hozzám.Akár bőrömet viszem vásárra, s ugyan nem nézem

kimért.

Eddig így volt, de fent mást írtak elő, és sírtak értem,

utat s lábat mostak nekem, míg figyelték

klumpás-csámpás menésem.

Sok most már a jóból, kicsi a társbérlet, 

vizet/ödémát még bír a medvebunda, és az alatta,

de elefántot nem bír már a közérzet.

Megfogadtam, hős leszek, és nem bőgök, de

ezek csak szürke mindennapok, megoldást hétfő

végéig találok, akár szénát, akár szalmát ítél

a sok látnok.

Most már elefántom is van, és krokodilkönnyeim

egész zoo-vers az egész, megint összedőlt

a lélekmenedék...de most, most már nem játszom,

játék ugyan az élet, és hagytam sokáig, 

hogy játszanak velem, eddig s nem tovább,

bocsot brummogok, nekem is enyém az életem.