Csak a miért...

Vártak a "fehérek", labor, belgyógyászat,tüdőgondozó, hittem én kis jámbor naiv,
mindez egy napra való. Tévedtem, de mekkorát!


Laborlelet ma kerül belgyógyász elé,
és tegnapról mára átsírt idő, nem pont,
szigorú tekintet, szóljon ha ideér,
de értesítse a családot, hogy "ide is költözik":((
Sok év rutinja, élelem-víz-könyv, 
legalább végére érek a Berkesi remeknek.


Úgy van az ember, otthon a sajátja a legnagyobb...
újra és újra tapasztalom, fentről tekintenek le rám
angyalok, s néha megmutatják, valahol még én is
szerencsés vagyok.
Abigél a kislány neve, s a szobor kőszíve is megszakadna,
édesanyja arcán élő smink a fájdalom, bennem 
üvölt a dacos, tanácstalan miért...hasztalan.
Megtudom, 9 éves, egy talán 6 éves testben,
végtagjai fájdalmasan vékonyak, süket-néma szegény,
s mégis, a meggyötört képből valami élesen villan,
egy  hatalmas kék szempár rámcsillan.


Erőt veszek, anyjával beszélgetni kezdünk,
tudom gyógyír lehet a mese, a hangsúlyt, tónust
hangulatot érzékeli, elmondom, hol lehet
Pimpit megkeresni, már maga a név is tetszetős,
örülök neki, ha szél vagyok, s csak egy picike
szalmaszálat fújtam arrébb, a nagy orkán
mi bennem tombol, kiszakadhat, s igazán lehet
erő és szeretetteli.