cím nélkül

Mamamaci40•  2013. május 21. 07:50

Szép lassan bandukol az idő,
nem késik le semmit,
nem rohan sehová.
DE! Kérdőre von, álmot sző,
begyógyít, vagy újra és újra megsebez.

Vizsga megint, kedves szavak,
néha túlaggódik a szeretet,
de a bőrből (bundából) kibújni nem lehet.
Szendvics, csoki, századszor a kérdés,
és rá ugyanaz a felelet,
igen, az az egy elég lesz,
néha én is érzem gúzsba köti a szeretet.
Nehéz, nagyon nehéz a felismerés,
hogy el kell engedni a kezét,
magával a mozdulattal nekem nincs bajom,
logikus eszemmel,
csak utána hatalmas a lelkem,
engedem, menjen hát, hiszen övé a világ,
ám két kézzel rángatnám vissza,
hogy a zebrán vigyázz, nézz balra meg jobbra.
Ezért fájdalmas-nehéz és mégis meghatóan gyönyörű
anyának lenni,
százezer köszönöm Istennek,
hogy megadta nekem is ezt a csodát!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402013. május 21. 19:09

Sea, Rózsa, Ági köszönöm!

starlit2013. május 21. 17:47

:))

Törölt tag2013. május 21. 12:50

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. május 21. 12:49

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402013. május 21. 11:45

Bea, Kinga köszönöm!

Kicsikinga2013. május 21. 09:05

Nagyon így van!

beam2013. május 21. 08:55

Nehéz anyának lenni...de tényleg csoda:) puszillak

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom