Casting

- Húúú, de sokan jöttek el, hát ennyi gázsit nem tudunk kiosztani. Kiszórjuk a nép felét, és megtartjuk a pénz felét, majd elisszuk, vagy elkártyázzuk...neeeem? Megtartom én a tiédet is, van haver aki szívesen jön velem elinni a maradék eszét...hihi...mindig őt hívom...aztán jól kiröhögöm.- Dehát...!

- Mi dehát, még naivabb vagy mint az öcsém...Öcsém, hová kerültem? Mennék is vissza képviselőnek, de kár hogy olyan fajankó voltam...

- Milyen milyenkó?

- Menjél inkább nyisd az ajtót! Micsoda ember ez, de az az anyámasszony katonája nem ért rá...na mindegy, legközelebb a haver jön, legközelebb...előbb elvonókúrára kellene vinni. Igyekezzünk, filmhez kértek öt bánatos szürke embert, jövő héten forgatás...gyorsan túl leszek rajta, aztán utazok Hawaiira!

Ajtó nyílik. -  Ennyi ember nem kellett volna, ne itt legyenek munkanélküliek, vannak más castingok is...vannak irodák...ja hogy élni szeretnének, előbb kellett volna meggondolni!

- Gyere már segíts Bú barátom!

- Igen Bánat főnök?

- Aki mosolyog mehet, a tarka ruhás mehet...

- Nagyon sokan elmentek sírva!

- Ki vagy Te, Jó tündér? Még így is sokan vannak.

- Készen vagyok főnök, éppen öten maradtak!

- Jó, nagyon jó! Elég bánatosak, életuntak, van aki csak eljátsza de profin nagyon, őrá felhívjuk a filmesek figyelmét, lehetne a Nép Mosolya.

- De főnök, hát azért csak szép is ez a világ, én szeretem.

- Na, nem is jössz legközelebb, a végén még jól érzed magad, rajtad kívül sok-sok ember már beállt a sorba, mert tudod...

Egyenruhát szab a bánat,

a csontváznak bő a mosoly,

a könnyekből is csak könny árad,

a remény most veszett el valahol.

Castingot csinálok, életfilmhez,

profizmus kell, fusson az amatőr,

a légkörhöz kell egy légkör-őr,

mennyivel csendesebb a szürke köd,

üde hang benne nem pöröl.

- Tudom-tudom hallottam ezerszer - durcáskodott Bú - el sem jövök hozzád többet, és figyelj, mondta olyan széles mosollyal hogy Bánat megreszketett.

Bánat-bánat Te vesztettél,

gyengültél, s nem eresztettél,

ego-létedben nem vetted észre,

én igenis fütyülök az egészre,

rossz a világ, nagy a káosz,

cinkelt lappal játszik a sors,

ám nézz csak a hátad mögé,

valaki a sötétbe mégis csak napfénykét csempész,

Isten küldte, egy kis angyal, az Úr is néz már

nagy haraggal, nem bírja a szenvedést,

maga küldi szeretetét.

Bánat kicsit megtört igen,

orrát veri már a padló,

emeli arcát, könnytől fénylik,

ölelésre tárja karját, 

hangja sokszor megbicsaklik,

- Bú barátom gyere ide,

apám-tanárom-orvosom,

látod én is egy ilyen castingon

lettem ilyen, de sorsomat

tovább rontani nem hagyom. 

Kell a mosoly és kell a dal,

a szeretetrajz s  a szerelemparázs,

akármilyen is a világ körülöttünk,

öröm lesz már a köpönyegünk,

búslakodjon helyettünk más.

- és a nevünk?

- A nevünk? Remény és öröm...na gyere Te fickó, mert megmelegszik a söröm, Te is kaphatsz egy Bambit...

- Az nincs már, akkor nekem semmi nem jár?

- Na jó, kaphatsz egy kólát, egy olyan igazit, ezt még nem kavarják.

- S ha visszatérsz Hawaiiról lesz még casting?

- Casting lesz, de nem velem, már csak nevetni akarok mindenen!!!