C'est la vie?

Mamamaci40•  2019. július 11. 05:23

Sorsunk a kezükben van,csak a ruhájuk fehér,

a beteg az csak beteg,

de az orvos ítél.

Lever,. nyomaszt, és utálom,

odabent nem vagyok más,

csak egy nevesített adathalmaz,

Idekint ezek a mindennapjaim.

Helyre hozzuk, hallom,

s ha lenne kedvem, röhögnék,

akkor senki nem ellenőrizte,

fontosabb volt a százalék.

Most szembetűnő, hogy

nincsenek hegek, a papír

engedelmes, mit tehet.

Egy várandós idő múlva,.

talán - végleges lehetek.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402019. július 13. 10:06

@Bugatti350: köszönöm, hogy olvastál!

Bugatti3502019. július 13. 09:10

Egy várandós idő múlva,.
Azt a lépcsőt, nehéz , de mindezek ellenére jobbulást kívánok! Ölelésem !

Mamamaci402019. július 12. 19:01

@csillogo: köszönöm, hogy olvastál!

Mamamaci402019. július 12. 19:00

@skary: köszönöm, hogy olvastál!

Mamamaci402019. július 12. 19:00

@Mikijozsa: köszönöm, hogy olvastál!

csillogo2019. július 12. 16:35

Jobbulást Emi!

Mikijozsa2019. július 12. 12:38

JOBBULÁST KÍVÁNOK

skary2019. július 12. 12:29

talán

Mikijozsa2019. július 12. 10:49

nagyon tetszett, gratula

Mamamaci402019. július 11. 09:40

Köszönöm Jolán!

Molnar-Jolan2019. július 11. 08:55

Szia Macika, mielőbbi jobbulást. Jól írtad.

Mamamaci402019. július 11. 08:03

Sajnos, tisztában vagyok vele, a bőrömön érzem, és ezen még a medvebundán se segít, köszönöm, hogy olvastál!

kevelin2019. július 11. 07:26

Mikor mit diktálnak a fehèr ruhàsoknak.