Búvópatak

Rejtheted vékaszavak, mosolyparaván mögé,
a túláradó udvariasság nagyon is szembeötlő,
az a csúf fekete gyilkos mérgezett valami,
az akkor is ott van és létért-térért kiált,
ha álnok-hamisság csodaszép szövetével
takarnád is.

A patakból lassacskán tenger lesz,
s a tengerből óceán,
nekem szívfájdalom a meglévőkre,
mi így sem kevés,
Neked, ha élted érted, görbetükör lenne,
mit mulasztottál el, életed tavaszán.

Elbújni, megfutamodni, menekülni,
tisztára mosni, kimosakodni,
hát ez nem az én műfajom,
kaptam egy új mesét, Te megírtad eddig,
én biztosan másképpen folytatom.
(anyámnak)