Búcsúzom

Már csak kapkodom a fejem, mi ez az új szél mely mindent, s mindenkit felkavar. Hol van már, ami régi, jó, s mi lesz helyette, lesz-e helyette az új ugyanolyan jó.

"Lapszél"-t olvastam, a napi lapadagomban, s nem szégyellem könnyek gyűltek a szememben. Hiszen ő mérföldkő volt abban a kicsi számnyi életkémben, valaminek mindig meghatározta az idejét. Az esti szertartások egyik főszereplője volt, sok-sok estén át találkoztunk. 

Aztán felnőttem, s évekkel később én is igazítottam egy kicsi órát, de akkor már nem találtam őt, mást kellett keresnem, ki képviselte az esteli időt.

Ég veled, Tv - maci! Talán majd unokám fog látni (esetleg)!