Brummológ

Lélekkosárkába került keserű mandula íz-hangulat, és a lépes mézecske illat-hangulata.
Postára cammogtam, mérgesen dörmögtem, ezt nem tudom megszokni ezt a monetáris
egyed-egyeduralmat, takszöv, posta az úr, és amit szolgáltat az ó de borzasztó. Kicsik
vagyunk de nagy-nagy a zöld mellény, a szomszéd város lakossága hatszor ekkora, és
nem sokkal több a személyzet, de a minőségi különbség leírhatatlan:(
Ajtónál fiatalasszony indulni készül, bicikliülésbe teszi óvodás kisfiát...és már nem mérgelődök,
csak szomorú vagyok...Anya, fizettünk? Nem kisfiam, most mi kaptunk.
Gondolataimat nem engedtem elcsordogálni, megbrummogtam, idejutott ez a világ.

Belépve, megkapom a figyelmetlenül ki nem osztott támogatást, már meg sem lep, hogy
picit kevesebb.
Ámde, jön az utam kellemesebb része, sikerült kigazdálkodni a hozzájárulást, mehet
antológiába mind a hat versem.

S végül a hab a torta tetején, négy postakész borítékot vettem, asztalhoz lecsücsültem,
és vigyázva, hogy nehogy fénykép nélkül maradjon, útnak indítottam négy ballagási
meghívót. Mókusom kétszer "leesett" dehát ilyen kétbalmancsos anyja van, ám nem
történt nagyobb baleset.

Aztán valahogy, úgy jó volt búcsúzni az utazók elindultak, én pedig elraktam emléküket,
mint ékköveket.