Brummológ

Mindig azt hallgatom, hogy könnyítik, gyorsítják az ügyintézést, rugalmasabb lesz minden, nem tudom, lassan a kórházi zárójelentéseimből és a határozatokból regényt lehetne összeállítani, csak utálom a horrort.Hétfőn érkezett egy újabb, határoztak rólam, nem kívánják a munkavégzésem, 41 helyett 55 százalékos lettem, hurrá, eddig is tudtam, hogy nem vagyok százas:))


Most már csak azt kell tudnom biztosan, hogy mozgáskorlátozott vagyok-e, a sok rendelkező okos szerint, igaz, hogy a pálinkaillatú mérés szerint a bal bokám(?) körben 43 cm volt, a jobb 56 és ráadásul azon van seb is, és el van deformálódva...ez éppen akkor történt, amikor két kezelésem kimaradt, mert meggyógyultam...szóval azért jobb körbecammogni még egyszer dolgokat.


Családsegítő tegnap...hurrá, az okosabbik hölgy tárgyal...a másik jó félórás váratás után kiles, kezébe nyomom a papírt, jól megnézi, s közli le vagyok százalékolva...felvilágosítottam, hogy tudom...csak azt nem jár-e a hétpontos, vagy ami helyette van, és gépkocsi vásárláshoz támogatásra jogosult vagyok-e...elvileg. tegyünk le 1.200.000.-Ft-ot, kilencszázezret beszámítanak, megnyugtató mosoly, vehetünk fel hitelt...mire én, köszi de nem megy, a használtautó nem lehet idősebb 5 évesnél...arra 600ezer jár, elgondolkodom szegény Papamaci mostanában nézegetett egy többször 5 évest...mert lassan már Frédi-autónk lesz.


Parkolókártya lehet...Okmányiroda, papírok és majd hívnak...anyám januárban adta be az övét...


Na akkor nyissuk ki gyorsan azt a humorzsákot, és ugorjunk bele fejest, amíg valami tragédia nem történik...de ahhoz bátorság kellene...az üvegek mögötti kis szürke egerek meg eddig sem voltak barátaim, bár mostanában nőtt a fogyasztásom...sajnos a rossz példák megvannak, de nem ebből teremtek hagyományt.


Még meglátogattam a doktornőt is, fél 11-re volt időpontom, hipp-hopp 11-kor már cammoghattam is befelé, de csak azért, hogy már induljon is ki velem a másik ajtón...ő a gyógyszereimet nem cserélheti le, egyből elhagyni nem szabad, keressem meg a pszichiátert, ő majd csökkent, hiába mondtam, hogy a gyógyszerek mellett nem tudok írni...úgyhogy most fejest a semmibe...ha már megkaptam a hét elején, hogy katasztrófálisan viselkedek...Papamaci meg a monológomat...hogy lövésük sincs a belátásról és a toleranciáról még kevésbé...hogy ha már beteg vagyok ennyire, lehetnének kicsit figyelmesebbek is, és érjék fel ésszel már, hogy a "ne foglalkozz vele" címkés apró tűszúrások, nekem "aranylövések"...de semmit nem bánok, két hónap múlva itt lesz a könyv, annyi barátom lesz...csak hát kis indián nem felejt:)) 


Most úgyis valamiért nagyon haragszik rám mindegyik, lassan egy hete kínlódok, hogy meglegyen az összeg, a családból senki nem osztotta meg amit írtam!!!! Viszont a másik oldalról, anyai részről két unokatesóm is támogat...nem értem az embereket, ha segítek bármivel, nem kevesebb leszek vele, hanem több. 


Úgyhogy...konklúzió gyanánt....jó ha van az embernek családja, mert előbb találhatja meg a jó barátokat!

Most jutott eszembe, anyám megnyugodhat...Ildi kérhet kollégiumi elhelyezést...én összekoldulom a könyvre valót...de én tudom, hogy a végszámlát ő állja majd, csak ezzel ő még nincs tisztában...