Brummológ 2.

Összeraktam reggel ezt a mai napot is. Postára menni, adópapírt feladni, mert lesz nemulass. Bevásárlás kicsiben, a négy alapműveletből főleg a kivonást és az osztást használom.
De, hogy valami extra jusson a lélekmedvémnek is, elhatározom, nem halogatom tovább a dolgot. A szódás szifonnak nincs kupakja, a többire meg szükség lehet, úgyhogy a fél zacskónyi műanyagot elviszem a zöldségesbe, hadd jusson el Sopronba a kislánynak.
Mosoly fogadja a szállítmányomat, és már nem is csodálkozom, amikor megtudom, már a suliban nem foglalkoznak vele, hiszen kilépett akinek szívügye volt.
C' est la vie, a beletörődő nyugalom lassan beköltözik a bunda alá (de egy kis szikrát azért hagyok).
Akkor hallom meg azt, ami egyből mosolyra hangol, és jókedvem most is töretlen. Nem is kell több kupak, hiszen összegyűlt, amennyire szükség volt.
Leírhatatlan érzés, hogy én is segítettem, undok medvémet elaltatom, hogy vajon a TB miért nem igyekszik, de derűmet elvenni nem hagyom.