Bömbölde

... az úgy volt, hogy anno a Spok könyvet is behajítottam a

sarokba. Útnak indultunk, tengernyi negatív véleménytől övezve, Papamaci dajkált már akkorra sok unokahugot és öcsit, én pedig azt tudtam, hogy hogy nem szabad nevelni. 

Aztán eltelt sok év, a szabadságra nevelt csemeténk megáll

a lábán. Azontúl, hogy megkapott mindent, rá mindig jutott, s

jut idő. Persze, volt néhány tilalomfa, pl. boltban, áruházban

hiszti nem volt, de nem is ültettük bele a gyereket a majomket

recbe. Egyetlen egyszer akartam helyben infarktust kapni, amikor nézelődés közben, persze fél szem a gyereken, az egyik madaras Tescoban, kíváncsiság ól megnyitotta a hűtőajtót, s csak azt láttuk, hogy mindjárt borul...némi nézeteltérés tisztázásra szorult, hogy talán nem a tán óvodásunk volt bivalyerős, hanem a hűtő akart repülni, mert kicsi mulasztás történt. 

3 szombati apróság... Anyuka, nagylány, és a hugi, kedves csevej, közben a kicsinek, nem a tiéd, vagy van otthon... Milyen fura nevek, gondoltam. 

Aztán, nagyobbacska lány nagymamával, ketten fogják a kosár fülét, benne egy dinnye, a kislány húzta a lábát... 

Másik áruházlánc, már kifelé... megint elfelejtettél viselkedni... 

Mondtam is Papamacinak, hogy emlékeim szerint valahogy mi

is neveltünk