Bölcsöde

Önkritika, tanított a sok döntéshelyzet,

ha létezne olyan társasjáték, abban

lenne 100 pontos dobókocka, több

szerencsekártya, amivel több körből

kimaradnék. 

De mivel ilyen nincs, segít a hit s a remény, 

és bizony, hiába a család az ember néha

maga hánykolódik kétségei tengerén. 

Most takarítok, ajándék magamnak, 

bölcs a csend, mely körülölel, hogyha

holnap újrakezdődik 365 nap, tudjam

mi az ami selejt, sőt méreg, s mi az, 

ami a tiszta lapomhoz kell. 

Ám bölcsödéről akartam írni, és már

itt járok a felén, csak brummológ lesz, 

nem nosztalgia regény. 

Van egy ablak, át a szomszéd kertjére, 

szeretem mert széles a párkány és

bár én kilátok, ők be nem igazán, 

új a szomszédság, ők nem fűrészelnek, 

hanem fúrnak, néha gyötrelem. 

A párkány a bölcsöde, két fenyőbabát

nevelgetek, a harmadik japán kecskerágó-

bokor, ha lesz boldog leszek. 

Mikor fájó szívvel indultunk útnak, s el-

maradtak a cserepesek, kezdett hiányozni

a bokor s a rózsa, nem hittem, hogy valaha

még nevelhetek. Aztán egy ajándék fakupac

között lapult 3 apróság, egy megmaradt

talán megéri majdani kertemben bokorkorát.