Biológia

Mamamaci40•  2013. október 22. 21:25

Állítólag...nem én mondom...az eszem az határtalan,
néha mint ma is, csak annyi mint egy lapátnyi szemét.
A szívem, hol jéghegy, hol izzó katlan, ma elbújt,
lelkem varrónőhöz menekült, újra foltoztatja magát.

A hátam, nahát az aztán elég széles, mindent elbír,
gyilkos órák után, amikor a könny sem fáj,
és rászólok magamra, hogy a gyógyszer sem old meg semmit,
mert én mennék, több szerettem van aki marad.
Csak tudjátok, rettenetesen nehéz, hogy még mindig nem vagyok elég jó.
Süket fülekre talál minden szavam, enyém csak a szidás,
hogy már háromszázezer, hangzik a gyilkos számadás.
mintha bizony kenyerem lenne a koldulás, trógernek érzem magam.
Aztán megjárom az alaptalan Canossámat magamnak,
közben hazaér gyerekem s közli csendesen,
kár hogy nem hallottam, hiszen előttem nem szidnak téged,
de nem tudják, hogy a szeretetnek nincs ára?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402013. október 23. 18:20

köszönöm Sea!

Törölt tag2013. október 23. 15:10

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402013. október 23. 10:31

pepo, Allegra köszönöm!

Törölt tag2013. október 23. 08:18

Törölt hozzászólás.

pepo2013. október 23. 07:42

:)

Mamamaci402013. október 22. 22:11

köszönöm Erzsi!

Doli-Erzsi2013. október 22. 21:50

:)))))))

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom