Beletaposások

Nem Veled van baj...tétova, félszeg mosoly az öreg szemekben,
persze, megint üvölt az igazságom, annyira hogy ő is hallja,
de már késő lélekléptem hasra esik az önbizalom-fecnikben,
hiába mondom, halkan vagy hangosan csak az övé a fájdalma,
mindünknek megvan a baja, de az nem tartozik másra,
és azért van az önkontroll hogy tehetetlenségét ne hárítsa másra.

Megint megtréfál sorsom kereke, itthon nem találom nyugtom,
ami békés része lenne, az csak arra elég betakarja léleksebem,
mint kolonc lóg a lelkemen öreg élete, s nem látja be,
hogy ő a sok közül csak egy munka nekem, ha derűs lenne,
nekem lenne könnyebbség, de örökké sértettség ül az idős arcon,
sokáig akartam segíteni, de mostmár - látszólag - feladom harcom.

Lassan nyílik előttem a nagyvilág kapuja, nem magától, én nyitogatom,
s hogy valaki is meggátoljon benne, nincs az a földi hatalom.