Azt a brummogóját...!

Benne voltunk a Boldog nyúlban,

amikor eldöntöttük, Pünkösdkor

el kellene menni valahová. Pár

hívásomba került, mire leszerveztem, 

s közben megadóan tűrtem, hogy 

engem küldtek..., szóval nem egészen

pihenni, s többen is ismerni vélték

Édesanyámat, s burkoltan, szívélyesen

érdeklődtek a hogyléte felől, semmi

vész, strapabíró a medvebunda. 

Végül megtaláltam a megfelelő illetékest

segítőkészsége feledtette az előzményeket. 

Holnap megyünk abba a Pihenőházba, 

ahol voltunk már évekkel ezelőtt. 

Ránk fér a töltődés, hogy aztán újult erővel

folytassuk az életet. 

Baráti brumm mindenkinek!