az idő mondja meg...

sok helyen olvastam a regulát, hagyjam a Moirákra a dolgot,ha már gúzsban voltam, legalább én nem madzagoljak tovább,

kerekedik a mosoly, formázom a témát, és igen, most már

én mutatok tükröket, lelkem méze a rácsodálkozás...

ösztönösen tenni a valót, és folyamat legyen a szelektálás,

mint tudjuk, jó pap is holtáig tanul, sok nap-nap után

teszek le új meg új vizsgát, a bizonyítványt az út végén adják.

Nem is tudatosan, de megint változtattam valamit,

s most eszmélek fel, jééé ez megint ilyen dolog volt,

apróság, de jó kezdet, ha itt ülök, és integethetek.

Eddig egy szürke háttér előtt barnamaci félve állt egy fa mellett,

láttam egy képet zöld háttérben ágnak dőlve 

világos maci int felém, s belém mar, megint egy nemfigyeltem-jel,

s mégis milyen jól tettem én.

(Különben nagy munkában vagyok, szakadékot építek mögém...

 s bár szavakból születne a függőhíd, éles késemet észben tartom

és bár a memória tárhelye szűkült ennek van bálterem, nem

úgy van mint régen...megjött az eszem, a pakk ami félre lett

direkt címezve, de a posta is csak eljut egyszer, ideje van a temetésnek.