Az erő velem lesz:)

Úgy kezdődött, hogy eltűnt a modem sim-kártyája,tegnap kiégett a kislámpánk, az éjjeli rosszullétem

döntést hozott. Xanax mellé valami nagyon gyenge

nyugtató, mert így nem fogok tudni lebonyolítani

egy költözést.

Csúnya-szomorú döntés is borult rám, amikor

a szívemet ketrecbe zárom, és tág teret engedek

az eszemnek(?). Mikor elkezdtem írni, jótevő nógatott,

írjak csak szépen mesét, jól csinálom, bejött.

Mikor döntöttem ki is akarom adatni, jött más, vigyázzak

sajnos itt is farkastörvények uralkodnak.

Tudtam mit várhatok mégis nehéz, már a második

kiadó néz madárnak, nem vállalják a belső grafikákat,

anélkül pedig nem lesz mesekönyv. Át akarom adni azt

a fantasztikus élményt, hogy ha már mesekönyv, s nem

e-book, vagy hangoskönyv vagy tudomisén, akkor 

lehessen látni mindahányszor Pimpit is, akkor inkább

kivárok, bármilyen nehéz szívvel is, majd akkor a húsvéti

tapsis ugrál vele a boltokba, de igazi képes könyv lesz.

Most úgyis a ház a fontosabb, Mohamed megy a hegyhez,

felszabadul pénz és idő, s bár a millimosságunkat még

mindig csak gondban mérik, de legalább saját házban

kezdődik Isten kegyelméből egy új élet, más környezet

új kihívások, de csillogó vakolatként kerül a betonbiztos

várra. A fojtogató megnemértések tüskebokra pedig

találjon csak másra. 

A villámhárítót leszereljük, szedjük a sátorfát,

ki-ki kapja meg szépen a magáét, mi már a gyógyulásunkat

keressük, ez már nem az a játék, változatlanul

19-re lapot kérek, de én vagyok a nevető harmadik.

Akik pedig bíznak bennünk, erősíthetik hitüket, 

külön kereszt, hogy családon kívül vannak, de talán

jobb is mert őszintébben nyithatunk feléjük,

s ők mutathatnak tágabb tereket.