Az árnyékember

Mamamaci40•  2014. október 15. 08:53

Túllépni azon ami bennem van, mert hagyták, túllépni azon ami bennem van, mert hagyom,
nem azért, mert tudatom mélyén zokog
sovány akaratom, hanem mert gyenge a lélekkarom.
Lélek-karom pedig nem létezett eddig nálam,
most nő még csak, gyenge a virág szára,
de tűzkönnyel öntözöm sok hajnalon.


Démonaim fontak árnyékot körém,
és én fuldokoltam a kör közepén,
hiába volt, de tompult az elmeél,
árral szemben úsztam az életemért.
Ám telt s telik az öreg idő, valaki
fényecskét csempészett be nekem,
lassan sugárrá tereszti magát,
s társam szól, ki fegyverkovácsom is,
és mindenem, lassan már csak
egy nagy ugrás kell, a szélén vagy már,
és nem leszel árnyékember, Szívem!




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402014. október 16. 10:54

köszönöm Erika!

BakosErika2014. október 15. 19:56

Emikém brummos, ahogy Te mondanád...
Nagyon tetszett, bár szomorú gondolatokat írtál.
Ölellek.

Mamamaci402014. október 15. 11:37

Erzsi, Dellamama köszönöm!

Dellamama2014. október 15. 10:27

Csodálatos vers! Az ember az árnyékán csak fényben tud túllépni.
Szeretettel olvastam versedet? Maria

Doli-Erzsi2014. október 15. 09:41

"...lassan már csak
egy nagy ugrás kell, szélén vagy már,
és nem leszel árnyék ember, Szívem!"
Nagyon szép gondolatok!
Ölelésem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom