Az árnyékember

Túllépni azon ami bennem van, mert hagyták, túllépni azon ami bennem van, mert hagyom,
nem azért, mert tudatom mélyén zokog
sovány akaratom, hanem mert gyenge a lélekkarom.
Lélek-karom pedig nem létezett eddig nálam,
most nő még csak, gyenge a virág szára,
de tűzkönnyel öntözöm sok hajnalon.


Démonaim fontak árnyékot körém,
és én fuldokoltam a kör közepén,
hiába volt, de tompult az elmeél,
árral szemben úsztam az életemért.
Ám telt s telik az öreg idő, valaki
fényecskét csempészett be nekem,
lassan sugárrá tereszti magát,
s társam szól, ki fegyverkovácsom is,
és mindenem, lassan már csak
egy nagy ugrás kell, a szélén vagy már,
és nem leszel árnyékember, Szívem!