Át-öltöző

Levetem szívem-lelkem véres gyolcsruháját,
tépett, foltozott, szakadozott,  csatakos,
s még egy utolsót gúnyosan szakítva       
bezárt a mosoda.
Magamra varrtam a tiszát, benne minden kincsem.
Ám, most már óvatosabb vagyok, készen van
a puha-erős páncél jól kibélelve szeretettel.
Egy réteg hagyjatok-nem érdekel köpeny,
majd a jól ismert medvebunda, csak vastagabb,
s a két vállán hatalmas angyalszárnyak.
Zsebében hatalmas parittya.

Elkészült a jelmez, s változatlanul nem
köpönyegforgató, hanem hidegen-ridegen őszinte,
de készítettem szemüveget is,
mely belülről is lát kívülre, s kívülről is belülre.