Aranyos látvány

Zárom a kaput, miután elhárítom magamtól Nalus szeretetrohamát. A legújabb szokása még, hogy a párkányra felteszi a tappancsát és bekukucskál azon az ablakon, ahonnan a hangunkat hallja, vagy néha ellenőriz magányomban, amitől frászt kapok olykor. Közlekedni tőle-mellette egy kisebb extrémsport, az etetés az meg egy kirándulás, általában seprűvel az egyik kezemben szoktam kivonulni, a másikban a tál. A lelke ül a tekintetében, és dajkálni kell, és ha rászólok, szó szerint meg van sértődve. Kicsit elkalandoztam, mert bár Nalus is aranyos látvány, sőt mit több, számomra a kutyatartás életforma évtizedek óta, része a létnek. Ám most rózsás hangulatú gondolataimat teszem közkinccsé!. Szépen éledeznek, öröm látni a zöld ágak között, az apró pici bordő leveleket. Még ősszel mentettem meg egy minirózsát is, sajnos leveleit vesztette, mert a barnabundás néha meglegelte, úgy döntöttem, a lakásban majd kitelel szépen. Már éppen ideje van a tavasznak.