Ajándék

Valami régiből újat varázsolok,

nádképnek született, de 

Életkép lesz belőle, szó szerint.

Már szétszedtem, árva a karton,

a keret, az üveg, a maroknyi

kis szög nyugovóra tér. 

Fejben már rendezgetem a képeket,

ezen, baba volt, majd idősebb,

még két kép, sok évet mesél,

a pénztárcámban őrzött tablókép

is helyet cserél. Középre majd

a legújabb, ők az ünnepükben.

Aztán majd ő dönt viszi magával,

vagy itthon nézegeti, de olyanná

varázsolom, hogy vigye.

Egy könyvben hagyott régi képem

itt rejtőzik az egyik rámában,

gondos kezek betették a családi

képek közé.

Néha jólesik, hogy megnézhetem

magam.