Adventre készülve

Néhány éve a decemberi napokat talán jobban várom, mint az ünnepet. Évközben még csak hagyom, hogy szívemről-lelkemről olvadjon a sok jég, de ilyenkor erősebb szeretetlánggal támadok. Lélek-meleg szűkös időkben még nagyobb szükség van a derűre, mosolyra, idillre, kicsit rácsok mögé szorítani a rosszat, hogy aztán csendes lélekerővel léphessük át az újév küszöbét.
Persze, tudom, a gond az ilyenkor sem alszik...sőt..., minden novembernek az elején már alig várom a végét, mintha valami gonosz manó örömét lelné abban, hogy ünnep előtt még egyszer jól belekavar a dolgainkba.
De ez már az utolsó nap:) délután ablakdísz készült, lányom ügyessége gyönyörűségeket teremtett, aztán elkészítettük az adventi koszorút, a gyertyák hiányoznak még.
Kell a többlet, hogy valami kicsit más legyen, amiből lélekerőt lehet meríteni, s tovább adni.