A távirat

Mamamaci40•  2012. április 5. 14:33

Gyönyörű tavaszi napra ébredt a város, éledtek a reggel hangjai. Kicsit másképpen, mint mindig, így hétvégén. Mintha ráérősebben, nyugodtabban teltek volna a percek is. A kis ébresztőóra békésen szundikált még, hiszen neki sem kell korán zaklatnia gazdáját. Aztán egyszer csak, mintha villám csapott volna be, megszólalt a csengő.

Anikó kikászálódott ágyából. Hirtelen nem is tudta, hol van, a tegnapi ráhajtós, túlórás mókuskerék kifárasztotta teljesen, vidáman nyugtatgatta magát, ma ráér pihenni. Gézát is csak délutánra várta, aztán estére színházi bemutató és vacsora volt a program. 

Volt...

A lány gyorsan felkapta pongyoláját, megigazította haját, és repeső szívvel rohant ajtót nyitni, biztosan kedvese akarja meglepni valamivel, már napok óta érzett valami ilyesmit a levegőben. Izgatottan nyitotta ki az ajtót.

- Jó reggelt kívánok! - köszönt udvariasan a postás. Kiss Anikót keresem, táviratot hoztam.

- Jó reggelt kívánok! Igen én vagyok! 

- Itt tessék aláírni, és átvenni a küldeményt.

Anikó ekkor már kicsit ideges volt, sután nyúlt a papírért, és kicsit zaklatottan köszönt el a postástól, aki nem tudhatta, hogy a lány soha semmit nem intézett postai úton, és most kétségbeesve állt a történtek előtt.

Visszacsukta az ajtót, lassan indult a szoba felé. Agyában cikáztak a gondolatok, de főleg a félelem kerítette hatalmába. Nincs fél éve, hogy elköltözött idős szüleitől, s bár nyugtatta a tudat, hogy a huga ott lakik még velük, bátyja és nővére időről-időre látogatják őket, ám még mindig lelkiismeretfurdalás gyötörte néha. Ám szabadságra vágyott, és szerelemre. Negyvenes évei elején járt, a gyermekvállalásról lassan lemondott, de mindennél jobban szeretett volna egy társat magának, akivel boldogok lehetnek.

Sokra vitte, ahogy mondani szokták, ám az évek elmentek mellette. Szülei hiába mondogatták neki, ideje lenne férjhez menni s gyermekeket szülni, de ő úgy érezte ráér még nagyon vele. Adódott egy lehetőség, egy pici garzonlakás képében, s úgy gondolta, most lépnie kell. Pillanatig sem jutott eszébe, hogy idős szüleinek tán nagyon fog hiányozni. 

Költözése után néhány héttel ismerte meg Gézát. Kapcsolatuk a kezdeti szimpátiából szépen lassan szerelemmé vált, a lány azt hitte, végre mindent megkap a Sorstól amiről csak álmodott.

Közben beért a szobába. Leült, s nagy levegőt véve kezdte kibontogatni a táviratot. 

Felsikoltott, amikor meglátta a néhány szót... Éjjel meghaltak a szüleink...Edit.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402012. április 7. 19:27

köszönöm szépen Ari!

arany522012. április 7. 17:37

Elgondolkoztató történet. Mert hát igen..., igen,...- előbb-utóbb le kell válni a gyerekeknek és saját életet élni. No de ebben a saját életben helye kell , hogy legyen a szülőknek is. És az is természetes, hogy a szülők meghalnak, de mikor a hosszú útra indulnak, akkor ott kell, hogy legyen mellettük a gyerekük, a szeretteik.

Mamamaci402012. április 6. 19:13

köszönöm Sea!

Törölt tag2012. április 5. 21:07

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402012. április 5. 19:20

köszönöm pepo!

pepo2012. április 5. 19:16

........

Mamamaci402012. április 5. 19:15

köszönöm, hogy olvastál Éva!

dreaming582012. április 5. 18:45

jaj

Mamamaci402012. április 5. 17:20

Maya köszönöm!

Juli, remélem az életben nem ez lesz a dolog vége, csak félig kitalált:(, köszönöm!

juli482012. április 5. 15:37

Nagypn jól megírt tragikus végű karrier-történet, tömören. Gratulálok! Szép estét!

mezeimarianna2012. április 5. 15:18

....

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom