A szeretet szavai

Ez is a kórházban történt, de gondoltam annyira aranyos eset, hogy beillik egy kedves vasárnapi mesének. Az egyik néninek ott dolgozik az unokája, és jólesően vettem észre, hogy mindegyik nővér és orvos is elég kedvesen közeledik hozzá általában. Az unoka csak egyszer kedvetlenített el, mikor nem vette figyelembe, hogy a néni már sokadszorra emlegette, enne egy kis rágcsálnivalót. Végül is én oldottam meg a helyzetet, felajánlottam délután, remélve, úgysem fogadja el Anita, hogy lesétálok a büfébe. Nem is fogadta el, de a büfé zárva volt akkor már.
Másnap reggel én vettem egy zacskó kekszet, az unokája nem dolgozott, attó kezdve minden nasiját megfelezte velem. Hallottam egyszer telefonban, hogy unokát köszönt csodálatos elmondhatatlanul szeretetteljes versikével reszkető hangján, nagyon megérintett, de nem reméltem, hogy részese leszek személyesen is az élménynek.
Ildikó a neve az egyik nővérnek, én hétfőn köszöntöttem őt, a néni egyből megkérdezte miért tettem, és ebéd után szólt Anitának, hívja már a kórterem ajtóhoz Ildikót
S amikor a pici néni a maga rengeteg bajával görnyedt alakjával de emelt fejjel végigmondta a köszöntést, hát tényleg megállt a pillanat, és mindnyájunknak könnybe lábadt a szemünk.
Úgy alakult hogy ővele sétáltunk rengeteget a folyosón és beszélgettünk, és általa sikerült olyan lelkiállapotba kerülnöm, hogy végleg megbocsátottam nagyanyámnak, akivel együtt laktunk és nagyon sokat ártott nekem életében, és aki annyira hasonlíott erre a nénire. Nagy szükségem volt erre a zavartalan testi-lelki-szellemi pihenésre, megszabadultam félelmeim terhe alól is, és most már tényleg sikerül úgy látnom a világot, és magamat, ahogyan mindig is kellett volna/lehetett volna.