A nagy találkozás

Szűk lett a lakás, az ötök már csak enni és szunyókálni vannak bent, mert utána olyan zajt tudnak csinálni mint egy elefántcsorda. Cicaszitter minőségem léleksimogató, ébredés után aranyos a szükség hangja, nyissam ki a bejárati ajtót, vagy a szúnyoghálóst, aminek ugyan a sarka hiányzik a macskatársadalom jóvoltából, a látvány magáért beszél, a két kandúr, Zizike, és a picik igen szorgalmasak voltak, dehát szűk lett a rés, mert jó az étvágy.

Pötyike terült el valamelyik napos délelőttön a földön és figyelte azt a fekete valamit, ami mozgott, de furcsa volt, a kíváncsiság határtalan, a cica indult volna, de a valami elrepült, és Pötyike elég méltatlankodva, értetlenkedve nézett rám.