A mese meséje

Szerencsére ez csak egy pillanatkép volt ami vasárnapi mesévé lett. A szokásos hangulat uralkodott ismét ott a kertben. Aztán  nemcsak az ünnepelt de a vendégsereg is búzgón törölgette a szemét a felköszöntés alatt. "Nem vagyok a szavak embere" - fordult édesanyjához a másodszülött és gyönyörű nemverset költött a hála és a szeretet szavaival. Megint volt időm szemre vételezni a négy testvért, amikor leolvadnak róluk a napok gondjainak mázsányi sziklahegyei, előbújik az a csodálatos gyermeki bájuk amit megtudtak őrizni éveken keresztül. A finom étel, és a majdnem-torta csak keretet adott az egésznek. Kellenek ezek az energiabombák az élet sűrűjéhez, színes foltok a nagy-nagy szürkeségben:)